Egy magyar közösség tragédiája félszáz nap alatt – Kosztyó Gyula új könyvéről

Fotó: Ungvári zsinagóga, 1943, Fortepan.

Kosztyó Gyula: A holokauszt Kárpátalján. A zsidóság kifosztása és vagyonának sorsa 1944-ben. Bp., Erőszakkutató Intézet, 2024. 286 oldalon.

„Rend, fegyelem, gyorsaság, munka! Keresztény és feltétlenül jobboldali politika” – ezt nyilatkozta elégedetten Vincze András ny. altábornagy, kárpátaljai hadműveleti kormánybiztos egy helyi lapnak 1944 nyarán. Noha el lehet gondolkozni azon, hogy mit jelent a „jobboldali” ebben a szövegkörnyezetben – Bajcsy-Zsilinszky Endre ekkoriban például a Gestapo fogságát élvezte –, a többi szava bizony arra vonatkozott, hogy ekkor gördültek ki az utolsó deportálóvagonok az Északkeleti Hadműveleti Terület vasútállomásairól Auschwitz irányába. 

A kárpátaljai zsidóságot mindössze körülbelül félszáz nap alatt sikerült a többségi társadalomtól látványosan is elkülöníteni, gettósítani, majd deportálni, hogy az auschwitzi gázkamrákban nagy részüket a nácik meggyilkolhassák. Ennek a folyamatnak járt utána hiteles, helyi levéltári dokumentumok alapján Kosztyó Gyula kárpátaljai történész, napjainkban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei levéltár levéltárosa és az Erőszakkutató Intézet munkatársa.

Kosztyó nem elégedett meg a szakirodalom és a naplók, emlékezések összegzésével. 

nem beszélve más levéltárak anyagáról, az ún. DEGOB-jegyzőkönyvekről (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság), és a napi sajtóról. A könyv áttekinti Magyarország német megszállásának politikai és társadalmi hatásait. Az események kronologikus leírása mellett hangsúlyosan mutatja be az átvonuló német és magyar katonai alakulatok erőszakos tevékenységét – sarcolás, túszszedés, fosztogatás –, valamint az új, németbarát helyi politikai-hatalmi elit szerepvállalását a zsidó lakosság összegyűjtésében. A gettósítás eseménytörténete mellett kiemelten foglalkozik a zsidókkal szemben alkalmazott erőszak és megszégyenítés módszereivel. Végül részletesen tárgyalja a zsidó vagyon begyűjtésével és újraosztásával kapcsolatos intézkedéseket, ez voltaképpen a kötet igen jelentős részét teszi ki.

Az itt élő zsidók jogfosztása és kirablása a német megszállás után váltott magasabb fokozatra, és minden korábbinál nagyobb méreteket öltve vált totálissá. A német megszállás után antiszemita propaganda lepte el a helyi sajtót. Néhány nap alatt a felvonuló német csapatok erőszakoskodásai, a zsidókkal szembeni megalázó intézkedések mindennapossá váltak. A német megszállást a közigazgatási apparátusban végrehajtott személycserék követték, melyek eredményeként új, radikális antiszemitákból álló politikai elit jutott vezető pozícióba. Ennek részeként Kárpátalján is azok kerültek többségbe a közigazgatásban, akik feltétel nélkül kiszolgálták a németeket, és készségesen végrehajtották a zsidóellenes intézkedéseket. Az embermentésre is akadtak példák, noha a jelek szerint kevés.

A gettósítást, a deportálást és a haláltáborokat csak kevesen élték túl, az itt élő zsidóság mindössze 10-15%-a, ami a korabeli Magyarországot tekintve az egyik legmagasabb halálozási arány volt. A zsidók deportálása tovább növelte a hatósági orvosi szolgálat leterheltségét a tífuszjárványok idején, a zsidó gyógyszerészek és kereskedők eltűnése növelte az ellátási gondokat, az adóbevételek visszaestek, tehát a deportálás teljesen ellentétes hatást ért el, mint amit a kormánypropaganda szajkózott. Arról nem is beszélve, milyen elképesztő vérveszteséget okozott ez a magyarságnak, hozzájárulva a magyar szó napjainkban hatványozottan tapasztalható eltűnéséhez a régióban.

 egy ősi, magyar nyelvű zsidó közösség tragédiájának szakmai, objektív, de közben húsba markoló leírása. A holokauszt-kutatóknak fel van adva a lecke, hiszen a mércét ennél alább most már nem lehet tenni. A történelemkedvelő olvasónak pedig fel kell készülnie, ugyanis komoly figyelmet igénylő, de cserébe – a szó minden értelmében – felejthetetlen olvasmányélménnyel fog gazdagodni.